Szeptember a szarvasbőgés hónapja - mi másról is írhatnék? Amikor a gímszarvasok párzási időszaka elkezdődik, különösen az alkonyati és esti órákban az erdőkben messzire hangzik, a völgyekben hömpölyög, visszhangzik a zengő szarvasbőgés. Mi is történik ilyenkor, mi is az a szarvasbőgés? Hihetetlen élmény elmélyülni a természet ezen ritka jelenségének hallgatásában. A szarvasbőgést őseink is ugyanígy hallották, évente ugyanebben az időszakban! A természetnek olyan ritka jelensége ez, amely évmilliók óta nem változott! Aki Budapest környékén él és nem tud elmenni az ország híres gímszarvasos tájaira szarvasbőgést hallgatni, az látogasson el a Budakeszi Vadasparkba, ahol szeptemberben péntek és szombat esténként szarvasbőgés hallgató túrák indulnak!
Röviden: a háremüket őrző bikák riválisaik elriasztása, erejük fitogtatása céljából bőgnek.
Kicsit szakszerűbben: az ivarérett gímbikák ebben az időszakban néhány ivarérett nőivarú egyedet – ünőt és tehenet – terelnek kisebb csapatba, így alakítják ki az úgynevezett háremet. Fizikai erejüket fitogtatva törekednek a bikák arra, hogy az általuk őrzött hárem kizárólagos urai maradjanak. Amíg minden nőivarú egyedet meg nem termékenyít, a bika a hárem körül marad, éberen vigyázza, hogy másik bika ne juthasson háreme közelébe. Ha másik, háremet alakítani még nem tudó bika közelít, ezt észlelve a hárembika először hanggal figyelmezteti a távolmaradásra, ha ez eredménytelen, akkor megverekszenek a hárem birtoklásáért. Amelyik bika a "harcban" elfárad, az megfutamodik, és a párzási időszak végéig folytatja más háremek felkeresését. Az ilyen gyengébb, megfutamított, háremtől elkergetett, de ivarérett bikákat nevezik viselkedésük miatt „kereső” bikáknak. Ezt a viselkedést a gímbikára jellemző hangadás kíséri, más hangot hallat az imponálni akaró, mást a kereső, mást a háremvédő, fajtársait riasztó bika. Kialakul a jellegzetes hangorkán, a több szólamú, hangerejű szarvasbőgés. A természet őserejének ez a máshoz nem hasonlítható hangjelensége, az emberben áhitatot, borzongást vált ki. Nem véletlen hogy a vadászírók ebben az időszakban az erdőt a természet templomának nevezik, a gímbika hangját pedig orgonaszóhoz hasonlítják.
Szerencsés esetben hallani lehet az egymásnak feszülő, verekedő bikák agancsainak csattogását is.