Egyik legnagyobb problémánk a Vadasparkban, hogy látogatóink a kordonok és kiírások ellenére odamennek a ketrecekhez és benyúlnak az állatokhoz, vagy próbálnak mindenféle (gyakran állataink számára veszélyes) ételt adni nekik. Egyik ilyen édes kis szeretetreméltó kedvenc a mosómedve. Nagyon aranyosak és szeretnek ketrecük rácsa mellett pózolni. A kedves, vicces kis pofájuk viszont csúnya sebeket okozó fogsort takar, így senkinek sem ajánlott a rácson keresztül etetni, simogatni őket.
A másik, ugyancsak tündéri állatunk az aranysakál. Egyikük fel is ugrik a rács mellé, kedvesen nyüszög, de mielőtt valaki elérzékenyülne és benyúlna, hogy megsimogassa, gondolkozzon el azon, hogy nem véletlenül VADASparknak hívják az intézményt. Bár állataink többsége emberek mellett nőtt fel, mégis megvannak vadállati ösztöneik. Gondozóikat minden nap látják, tőlük kapják az ételt, bennük bíznak. Egy gondozó látja az állat mozdulataiból, hogy mit fog reagálni. A látogatók viszont, akik nem szakemberek és teljesen idegenek az állatok számára, nem veszik észre az apró jeleket. A sakálok, a mosómedvék, a görények, a vaddisznók, a szarvasbika, és még sorolhatnám, nem véletlenül nem simogathatók. Nem azért zárjuk be őket és emelünk kordonokat, teszünk ki lépten-nyomon tiltó táblákat, mert meg akarjuk valamitől fosztani a látogatókat. Ezek az állatok veszélyesek, komoly sérüléseket okozhatnak. Szeresse inkább mindenki tisztes távolságból őket és készítsen róluk sok szép fényképet! Simogatni való is van bőven a Budakeszi Vadasparkban, erre a célra szolgál állatsimogatónk, ahol szelíd őz, dámszarvas és muflon is simogatható.
